2010. július 5., hétfő

Akik igazán tudnak szeretni.

Már egy jó ideje nem volt új bejegyzés, mert egyszerűen nem tudtam miről írni.Meg apámat idézve fordított életet élek.Akkor fekszek le amikor a normális ember kel, és akkor alszok amikor más fent van..Át kell igazodnom..Na de mindegy.

Amikor ma váltottam pár szót anyummal, elmesélte, hogy milyen emberek veszik körül a kórházban.Mesélt egy férfiről, aki gyerek kora óta bénult, és fogyatékkal él.Nem rég haltak meg a szülei, és az anyukája mindig abban reménykedett hogy meggyógyul.Azt is mondta, hogy amikor meglátja, nagyon tud neki örülni, és egyszerűen érzi ki hogyan viszonyul hozzá.Azt a szeretetet mint amit ők képesek átadni az embernek, nem lehet felmérni.Ők megtanulnak az élet apró dolgain is nevetni.Megbocsájtóbbak, önzetlenebbek..Az átlag ember meg milyen?Barbár, ostoba, nemtörődöm az ilyenekkel szemben.Hát had gratuláljak..!



Szerintem nem lenne nagy kérés, de egy kicsit jobban is figyelhetnénk egymásra.Azt sem tudom felfogni, hogy miért bántjuk az ilyen embereket.Mivel hisszük magunkat többnek, vagy jobbnak??Az ilyen ember felőlem ott haljon meg ahol akar..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók